13-án végre elbuszoztunk az óceánhoz. Elsétáltunk Attiláért aki építésznek tanul szintén és nagyon barátságosan szokott Csabának írogatni különböző dolgokat, szívesen csatlakozott hozzánk, kedves és szerény így elsőre. Felszálltunk a 161-es buszra ami egy távolsági busz és sajnos 4.10 a jegy rá, de állítólag ha nem a buszon vettük volna olcsóbb lett volna. Útközben láttunk egy pár festett beton falat, ez nagyon népszerű itt és tök jókat csinálnak, remélem sikerül majd valakivel megismerkednem aki ilyeneket csinál, nagyon tetszenek.

Ja meg találtunk egy piacot, nincs túl messze tőlünk, és nagyon sok hal van. Átmentünk a Ponte 25 Abril-on ami 2277 méter hosszú és 70 méterrel a víz felett halad, az alján pedig van egy vasúti sín is, elég elképesztő, főleg az, ahogyan a városba illeszkedik, a felhajtója a házak teteje felett ível, el nem tudom képzelni hogyan építették ide, mert annyira hatalmas, még az elemei is iszonyatosan nagyok, az utcák pedig olyan keskenyek! A túloldalán ott áll Jézus a hegyen, ugyanolyan mint a Riói, hatalmas nagy és nagyon szép. Mentünk egy kicsit az autópályán aztán megérkeztünk Costa da Caparicába, ez egy halászfalu lehetett de mára panelokkal építették tele valami elvetemült ötlet alapján, nem is értem hogy csinálhattak ilyet. Innentől délre egy kb. 25 kilométer hosszú homokos partszakasz húzódik, az alsó csücskén van a világítótorony ahova 2012-ben elbicikliztünk. Ez a partszakasz egy szörfparadicsom, hatalmas hullámok vannak folyton. Csomó ember szörfözik, nem csak fiatal izmos férfiak, hanem idősebbek és csajok is tök lazán. 10 €-ért elvisznek Lisszabonból egy 2 órás tanfolyamra és adnak ruhát meg deszkát. Ez a partszakasz nagyon vad, de egyszerre megnyugtató is az a hatalmas erő ami az óceánból árad, folyamatosan morajlik a víz és amíg ellátsz víz és homok van. A parti homok sáv 20-30 méter széles, csodálatosan tiszta a homok, találhat az ember mindenféle tengeri kagylóhéjat és nagy medúzákat is kihozott a víz. Nagyon élveztem mert soha nem láttam még medúzát, tényleg jellyfish, jelly állagú. Vittünk sört, örömünkben ittunk is egy kicsit, aztán egész délután játszottunk a hulámokkal, tényleg hatalmasak, a vízben állva az ember feje fölött jönnek sorra a horizonton, kicsit félelmetes, de igazából nem történik semmi ha elsodor. Attila elhozta Pécsről Csabi frizbijét ami egy Pollackos srácnál maradt, nagyon örültünk neki mert nagyon jó az a frizbi, Pécsen is sokat játszunk vele, itt meg az óceán partján még sokkal jobb :). A parton homokdombok vannak amiken nő fű és virágok, a dombok mögött pedig egy kis vasút közlekedik, ez is egyike a furcsa meglepetéseknek, a homokba vannak a sínek letéve, és néha jön a vonat, olyankor remeg a homok az ember lába alatt. Sok kis tataházikó van a homokdombok közé építve fából, majdnem mindegyik csíkos, nem tudom miért, van ami egészen tákolt, kert végi hulladékokból épült, de nagyon aranyosak. Vettünk odafelé pastel de natát, ami egy kis leveles tésztából készült kosár tejes pudinggal töltve, megsütve, ezt eszegettük, meg vittünk tonhalas padlizsános salátát is magunkkal.