A múlt hét elég langyos volt mondhatni, csomót itthon voltam mert beteg voltam, még most se érzem annyira száz százalékosnak magam. Voltam aktrajzon, elég jó, egy fiatal csaj a modell, jó a formája és a feje is karakteres, élveztem. Aztán voltam kerámián, azt egy nagyon lelkes ember tartja, már csak a pasi miatt is megéri az óra mert olyan vidáman tud beszélni a szakmájáról. Elmondta az összes agyagfajtát, megmutogatta az összes keverék samottot meg mindent. Mondjuk épp majdnem éhen haltam szóval nem volt felhőtlen az öröm. Csinálni fogunk egy sík és egy térbeli munkát és mindkettőt megfestjük. Tegnap mondta hogy el is visz minket az azulejo múzeumba. Ja, konzultáltam az egyik mesteremmel, a nővel, van egy pasi is, de vele még nem beszéltem. A nő azt mondta hogy eljött az ideje annak hogy kitaláljam miért pont ezt vagy azt a témát választom, és hogy felesleges a technikai tökéletességre törekedni mert úgyis egész életemben tanulni fogom hogy hogyan fessek. Mondott nekem egy példát, egy francia fiatal nő portrékat fest gyerekekről,de ezek igazából diktátorok. És először nem is érted hogy mi benne a lényeg, csak ha elolvasod a címüket. Jó, értem. Egy hétig ezen rágódtam, mert azt is mondta, hogy gondolkozzak azon hogy mi a mondanivalóm, rájöttem hogy ez nem fog így menni, nem tudok kitalálni valami súlyosat vagy elgondolkodtatót vagy ilyesmi, asszem folytatni fogom azt amit csináltam nyáron, a húsokat. AZ ÖSZTÖNDÍJAM MÉG MINDIG NEM ÉRKEZETT MEG. Eléggé mérges lettem mert megint kölcsön kellett kérnem ahhoz hogy be tudjam fizetni a portugál kurzust, ami egyébként 75 €. Felhívtam egy csomó pte számot hogy valaki valamit mondjon már, Sz. A.-t már nem akartam mert már rohadtul elegem volt belőle hogy semmit sem tud mondani, csak azt hogy a N. J. beteg. Folyton terel. Augusztus óta terel, nem is az már a baj vele hogy nem küldte még el a pénzt hanem hogy kibaszottul nem tudja megmondani, hogy mikor küldi, és ez nagyon rossz mert nem élhet az ember úgy a 20€-jával hogy nem tudja hány napra kell beosztani. Nem merek oldószert meg vásznat meg semmit sem venni. Nem merek gyógyszert sem venni. Most megnéztem az etr-emet és eléggé sokkot kaptam. Ugyanis a kezdet kezdetén sok tanulmányi ösztöndíjat kaptam mert jó volt az átlagom, kaptam szoctámot is, minden szép és jó volt. De mióta elvették a pénzt az egyetemektől, hiába tanultam ki az agyamat, csak 5-6 ezreket adtak az 5,23-as átlagomra, szóval az előző félév elején azt mondtam magamnak, hogy nem éri meg ez az egész. Tényleg sírtam már attól hogy 2 hete folyamatosan tanulok a szobába bezárva. Ötezer forintért havonta. Szóval csak 29 kreditet vettem fel és 4,4-et csináltam. És erre most látom hogy arra adják a pénzt. Eléggé kiakadtam ezen. mert most mi a fene legyen, kezdjem újra a nemjó a négyes időszakot? Na mindegy. 

Visszatérve a múlt hétre. Elmentem Csabával a Praca Espanha mellett levő parkba ami iszonyat jó, este volt és ki voltak világítva az ösvények az óriási mediterrán növények között, hatalmas pálmák és bambuszerdők és eukaliptuszfák vannak benne, sűrű puha fű, pata kés egy kis tó, amiben kacsák úszkálnak, tényleg egy remek hely az. Hétvégén meg elmentünk városnéző túrára az építész kar szervezésében, csomó tök izgalmas helyet megmutogattak nekünk, többek között az aquaduktot, ami egy hatalmas vízvezeték, átmegy a város felett, Sintrából hozza ide a vizet. A 18. század közepén épült, van vagy 30 kilométer hosszú, de nemtom pontosan.