Nos, most várom hogy hazaérjen Csaba a suliból, aztán indulunk az óceánhoz juhú, amíg nem jön gyorsan leírom a vasárnapi kalandunkat. 

Cascais Lisszabontól Nyugatra van, vonattal fél óra alatt oda lehet érni és csak 2 € körül van a jegy. Szép kis cuki hely hangulatos utcácskákkal, panelok nélkül, és egy nagy várral. Elég későn értünk oda, 5 óra körül volt már, és csak kicsi homokos öblök vannak a sziklák között amik dél felé néznek kb, úgyhogy fél órát tudtunk a napsütésben a parton lenni, aztán már nem ért minket a fény és úgy hideg volt. Azért Csabi úszkált egy kicsit. Itt nem voltak hatalmas hullámok, nyugis a víz, a homok tiszta, és vicces motoros szörfdeszkás emberek suhannak ide-oda a vízen. Sajnos elég zsúfolt volt az a kis öböl amit elsőre megtaláltunk, úgy hívják hogy Praia da Rainha. Gondoltuk hogy ha már lemaradtunk a napsütésről megnézegetjük Cascaist, etettük a kikötőben kicsit a halakat morzsákkal, aztán találtunk egy furcsa installációt a parton ami később kiderült hogy egy fényművész fesztivál egyik eleme. Akkor még nem is izgatott különösebben mert világos volt és meg szerettük volna nézni a várat. A vár udvarában van egy hotel, meg egy csomó kis terem amik valahogyan galériaként működnek, a hotel nagyon frankón van megcsinálva, Csaba leült lerajzolni, erre eleredt az eső, közben besötétedett és az udvart határoló 4 homlokzaton megjelent amit rá vetítettek, egy csaj aki az ablakokon ugrált, amik lángoltak, aztán jött egy fiú is aki szintén ugrált az ablakokon, később kiderült hogy a nemzeti balett táncosai. Eléggé fáztam úgyhogy haza akartunk indulni, de belefutottunk egy csomó tök izgalmas fényinstallációba, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy megnézzük az összeset, meg láttuk hogy az az utolsó napja a fesztiválnak. Kaptunk egy kis térképet, magamra terítettem a törölközőmet hogy ne fázzak annyira és az addigra Lisszabonból odacsődült emberekkel szemben elkezdtük a végétől az elejéig bejárni az összes helyszínt. Volt vagy 25 helyszín, a parkolóháztól a tengerparton át a botanikuskertig mindenütt, nagyon szép, izgalmas és inspiráló volt az egész, a világító dolgok mindig jól néznek ki. Ide teszem a honlapját a fesztiválnak: http://www.lumina.pt/pt/home/ Vettünk egy sört egy hostel udvarában, találkoztunk ott egy nagyon lelkes fiúval aki elmesélte hogy ő az előkészítő brigád tagja és már vagy egy hónapja dolgoznak, nagyon örült hogy tetszik nekünk a fesztivál. Elmondta hogy ez egy nemzetközi dolog, a világ minden részéről érkeznek művészek. Remélem majd egyszer én is csinálhatok valami jó cuccot a cascaisi lumina fesztiválra!

(Mégsem megyünk strandolni mert esik az eső és késő van, főzünk bacalhau com natas-t)

13-án végre elbuszoztunk az óceánhoz. Elsétáltunk Attiláért aki építésznek tanul szintén és nagyon barátságosan szokott Csabának írogatni különböző dolgokat, szívesen csatlakozott hozzánk, kedves és szerény így elsőre. Felszálltunk a 161-es buszra ami egy távolsági busz és sajnos 4.10 a jegy rá, de állítólag ha nem a buszon vettük volna olcsóbb lett volna. Útközben láttunk egy pár festett beton falat, ez nagyon népszerű itt és tök jókat csinálnak, remélem sikerül majd valakivel megismerkednem aki ilyeneket csinál, nagyon tetszenek.

Ja meg találtunk egy piacot, nincs túl messze tőlünk, és nagyon sok hal van. Átmentünk a Ponte 25 Abril-on ami 2277 méter hosszú és 70 méterrel a víz felett halad, az alján pedig van egy vasúti sín is, elég elképesztő, főleg az, ahogyan a városba illeszkedik, a felhajtója a házak teteje felett ível, el nem tudom képzelni hogyan építették ide, mert annyira hatalmas, még az elemei is iszonyatosan nagyok, az utcák pedig olyan keskenyek! A túloldalán ott áll Jézus a hegyen, ugyanolyan mint a Riói, hatalmas nagy és nagyon szép. Mentünk egy kicsit az autópályán aztán megérkeztünk Costa da Caparicába, ez egy halászfalu lehetett de mára panelokkal építették tele valami elvetemült ötlet alapján, nem is értem hogy csinálhattak ilyet. Innentől délre egy kb. 25 kilométer hosszú homokos partszakasz húzódik, az alsó csücskén van a világítótorony ahova 2012-ben elbicikliztünk. Ez a partszakasz egy szörfparadicsom, hatalmas hullámok vannak folyton. Csomó ember szörfözik, nem csak fiatal izmos férfiak, hanem idősebbek és csajok is tök lazán. 10 €-ért elvisznek Lisszabonból egy 2 órás tanfolyamra és adnak ruhát meg deszkát. Ez a partszakasz nagyon vad, de egyszerre megnyugtató is az a hatalmas erő ami az óceánból árad, folyamatosan morajlik a víz és amíg ellátsz víz és homok van. A parti homok sáv 20-30 méter széles, csodálatosan tiszta a homok, találhat az ember mindenféle tengeri kagylóhéjat és nagy medúzákat is kihozott a víz. Nagyon élveztem mert soha nem láttam még medúzát, tényleg jellyfish, jelly állagú. Vittünk sört, örömünkben ittunk is egy kicsit, aztán egész délután játszottunk a hulámokkal, tényleg hatalmasak, a vízben állva az ember feje fölött jönnek sorra a horizonton, kicsit félelmetes, de igazából nem történik semmi ha elsodor. Attila elhozta Pécsről Csabi frizbijét ami egy Pollackos srácnál maradt, nagyon örültünk neki mert nagyon jó az a frizbi, Pécsen is sokat játszunk vele, itt meg az óceán partján még sokkal jobb :). A parton homokdombok vannak amiken nő fű és virágok, a dombok mögött pedig egy kis vasút közlekedik, ez is egyike a furcsa meglepetéseknek, a homokba vannak a sínek letéve, és néha jön a vonat, olyankor remeg a homok az ember lába alatt. Sok kis tataházikó van a homokdombok közé építve fából, majdnem mindegyik csíkos, nem tudom miért, van ami egészen tákolt, kert végi hulladékokból épült, de nagyon aranyosak. Vettünk odafelé pastel de natát, ami egy kis leveles tésztából készült kosár tejes pudinggal töltve, megsütve, ezt eszegettük, meg vittünk tonhalas padlizsános salátát is magunkkal.